Nagyon szépen
gondozott virágoskert volt. Látszott rajta, hogy a gazdája szívvel-lélekkel
törődik vele. igazán hálás munka volt a kertészé: igaz, nem látszott az a sok
munka, fáradozás, amit az év során bele fektetett, de a ragyogó szépségű, ezer
színben pompázó virágoknak mindenki csodájára járt. Ezért volt meglepődve, hogy
a virágágyás mellett kidugta a kis fejecskéjét egy vadvirág. Látszott, hogy nem
illett a sorba, a színe, a formája, az illata is elütött a kertész szépen
gondozott virágaitól. Ráadásul tavasszal-kora nyáron a színek is, mintha mások
lennének. A tündöklő napfényben a szirmuk még ragyogóbb, még fényesebb. A kis,
jelentéktelen vadvirág még jobban elüt jelentéktelen külsejével.
A fiú sokat
gondolkodott, hogy mit adjon ajándékba a kedvesének. Nem szeretett volna nagyon
hivalkodót, nagy értékűt, mert nem különleges alkalom volt. És különben is, az
ajándék értékét nem a pénzben kifejezhető értéke adja. Olyasmivel szerette
volna meglepni, amit magának nem venne meg. Dísztárgy, csecsebecse annyi van
otthon, nem akarta a porfogók számát növelni. amik idővel egy doboz mélyén a
pincében vagy a padláson végzik. Szerette volna kifejezni az ajándékkal is, hogy
egy különleges lányra akadt, olyasmit akart adni, amit soha nem felejt el.
Egyszer pont a kertészet mellett haladt el. Megakadt a szeme a gyönyörű virág
csodákon, de rögtön észrevette a kis vadvirágot is. Rögtön tudta, hogy az lesz
az igazi ajándék a kedvese számára. A kertész persze rögtön le akarta beszélni.
Ő ahhoz szokott, hogy gyönyörű csokrokat köt a legkülönbözőbb virágokból. Mestere
volt a díszítésnek is. Nagyon értett ahhoz, hogy jól megválasztott díszítéssel
hogyan tudja még jobban kiemelni a virágok szépségét. Meg is lepődött a
különleges kívánságon, de persze teljesítette a fiú kérését. Gondosan
becsomagolta és egészen finom szálú zölddel díszítette.
Otthon a lány
nagyon sok szeretettel fogadta. Talán mondta, talán szavak nélkül gondolta,
hogy mit jelentett a számára ez a különleges ajándék. Hogy lehet az is értékes,
ami nem hivalkodó. Hogy az az egyszerű vadvirág a maga természetességében is
gyönyörű dísze a szobának. A szerénysége mögött is meg lehet látni az
értékeket, a kedvességet, a másikra való odafigyelést, a szolgálatot. Talán
közelebb került ahhoz, hogy megértse, sőt még jobban átérezze, hogy az életet
nem azzal mérjük, hogy hányszor veszünk levegőt, hanem, hányszor akadt el a
lélegzetünk.
