Gica, a szeleburdi vízipaci

Gica elég szeleburdi. Általában mindig keres valamit, mert maga elől is eldugja. Amikor egyetemista volt, a szobatársától, szeleburdi kisasszony, „kétl ábon járó esztelenség” és hasonló neveket kapott. Sőt, a rendetlenség mértékegységét is róla szerette volna elnevezni.

Később sem változott meg jelentősen, bár a munkája nagyfokú precizitást igényel, sőt, a hobbijai is. Azért a magánéletében nem kell félteni, elég sok humoros és fejtörésre okot adó pillanatot okoz neki ez a tulajdonsága. Egyszer ment Szolnokról Dorogra, magyarul a lakóhelyétől a munkahelyére. Nem beszélték meg, de találkozott a vonaton a barátnőjével. Annyira belejöttek a beszélgetésbe, hogy a barátnőjének a lánya figyelmeztette őket, hogy le kéne szállni. Ez a művelet elég vicces volt, mert Gica, -szokása szerint- millió batyuval kelt útra. Meg is jegyeztük, hogy egyedül a gyereknek van esze közöttünk. Igaz, ő sem gyerek már...

                Volt egyszer, hogy szakszervezeti képzzésre indult, egyenesen a munkahelyéről, két csomaggal... Na igen, megint a batyuk... Ott is felejtette az egyiket a buszon... Hiába telefonált az ügyfélszolgálatnak, természetesen nem tudtak semmit, hisz a busz még úton volt, nem tehetett senki bejelentést a talált táskáról. Gica felszállt a következő buszra, elment a végállomásig, cca. 40 perc, majd a forgalmi irodán érdeklődött és hálálkodott... Mert a csomag hiánytalanul a benne levő, elég nagy értékű cipővel meglett... És némi késéssel, Gica odaért a konferenciára. Sajnos, az esernyőjével nem volt ilyen szerencsés, mert hiába ment vissza a vasútállomásra, annak hűlt helye volt. Azt sajnálta nagyon, hogy az eset főszereplőjét, a baglyos esernyőt, nem ajándékozta oda a barátnőjének. Ugyanis annyira tetszett neki, hogy mindig vinni szerette volna. Sebaj, kapott egy új esernyőt, szépet, baglyosat...

Sajnos a kalapjával sem volt szerencsés. Mert épp kedvenc városába, Dorogra tartva, felejtette  a vonaton. Nem, nem ivott előtte sok Unicum-ot, rose bort is csak kétszer két decit...Azért sajnálta a kalapot, mert nem boltban, hanem egy vásáron vette, és nem gondolta, hogy tudja pótolni. Szerencsére, talált az interneten egy céget (amire nem is gondolt), amelyik pont azt a kalapot forgalmazta...

Zárásként szintén egy vicces történet: vonaton ülve egy ismeretlen számról kersték. Gondolta, hogy a kolléganője, ezért felhívta őt. A férje vette fel, aki mondta, hogy a feleségének új száma van, próbálja meg azon elérni. Gicának semmi más nem volt a keze ügyében: szemceruzával egy könyvtári könyv borítójára írta a kolléganő számát. Felhívta, megbeszélték, hogy nem ő kereste. Pár perccel később, szintén ismeretlen számról hívják, hogy a nyugdíjjal kapcsolatban lenne pár ötletük. Gica rövidre zárja a beszélgetést, mert rengeteg ideje van a nyugdíjig... De ha véletlenül, egy könyvtári könyvben találsz egy telefonszámot, légy szíves, halkan nevess...

Gica, a vízipaci legújabb kalandjai

Elég érdekes vízipaci volt ez a Gica. Ha először láttad, rögtön észrevehetted a furcsa járását. Elárulok egy titkot, és akkor nem kell tovább találgatni, hogy mi okozza ezt a különleges jelenséget. Gica tulajdonképpen egy angyal, és repülne, de ott van mellette a kisördög, ami megakadályozza a repülésben. Ezért biceg. De ez őt nem gátolja semmiben. Szeret mozogni, táncolni, tornázni. Egy percig sem tud nyugton ülni, a sajtkukac elmehetne hozzá tanulni. Sőt, egyes teóriák szerint lovacskának készült, véletlenül lett ember. Ez a különleges földönkívüli lét, hogy ő két világ határán egyensúlyoz, nem teszik könnyűvé számára az életet. Sokan nem értik, emiatt azt hitte sokáig, hogy ő nem is méltó a szeretetre. Belátta, hogy tévedett, mert sokan vannak, akik nyitottak az ő különös világára, és nagyon megszerették.

Sőt, van, aki még akkor is baráti szándékkal közeledik hozzá, akárhányszor ordítja le a fejét. Persze, nem akarattal, csak éppen mérges vagy ideges, és ez a barátja éppen rosszkor találja meg. Emiatt Gica is nagyon szomorú, mert nem akar egy barátot sem elveszíteni. Van még egy különös tulajdonsága, hogy gyakran mosolyog, Olyan gyakran, hogy megfigyelések alapján aki nála többet mosolyog, az csal.

Van Gicának egy vágya: szeretne szeretni. Sőt, úgy érzi, hogy ha semmi másra nem emlékeznek rá, ha ő eszükbe jut, csak a szeretetre, már nem is élt hiába. Igaz, kicsit hóbortos. Néha fordítva veszi fel a ruháját, máskor képes egész nap egy körömreszelővel a cipőjében sétálni, és ez nem tűnik fel neki. Valamikor porcelántányérból ad enni a kutyusának. Pedig van a kutyusnak saját tányérja, de akkor is...

Néha a legapróbb dolgok okozzák neki a legnagyobb fejtörést, például gyufa meggyújtása, poharak és egyéb eszközök elhelyezése az asztalon úgy, hogy semmit nem borítson fel. Van abban is némi érdekesség, hogy háromnál kevesebb batyuval nem tudja elképzelni az életét. Igaz, ehhez néha polipkarokat kell növesztenie, de még ezt is képes megoldani. Az apró tárgyait képes maga elől is elrejteni, ezért gyakran keresi őket. Néha az az érzése, hogy Pumukli garázdálkodik a szobájában. De Mindig minden rejtély megoldódik, csak Pumuklival nem találkozott még soha. igaz, biztos akkor válik láthatóvá, amikor Gica alszik.

                Ha ezek után szeretnéd Gicát megismerni, szólj nekem, és bemutatlak neki. Arra készülj fel, hogy egész életre szóló kalandban lesz részed.