Gica, a víziló őszinte

Elég fura szerzet ez a facebook. Kialakíthatnék magamnak egy másik személyoiséget, Akinek minden sikerül, aki minden akadályt könnyedén vesz. Aki könnyen túllép a kudarcokon, akinek minden összejön. Ezzel csak az a baj, hogy nem ilyen vagyok. Szerintem a gyerekes gondolokodás nem feltétlenül negatív. Szeretek olyan őszinte, tiszta, naiv lélek lenni, mint a gyerekek. A kiudarcba egy kicsit belehalni. Bízni, hinni mindenkiben, elhinni, hogy a világ igazságos.
Hálás vagyok, hogy ebből sokat megőriztem. Sajnos, rá kellett jöjjek, hogy az élet igazságtalan, hogy az adok-kapok ni9ncs egyensúlyban. Hogy a kudarcba nem szabad belehalni., hanem tovább kell menni. Fel kell állni, askkor is, ha nem látom a következő lépést.
Valaki azt hiszi, hogy zárkózott vagyok. Ez nem így van. Szeretek beszélni és megallgatni. De nem mindig, nem mindenkit, nem mindenhol. Kell egy hangulat, egy bizalom, egy olyan légkör, hogy ez nem csak egy alkalomra szól. Hogy ha ma barátopk vagyunk, holnap sem megyübnk el szó nélkül egymás mellett. Furcsa, hogy bnem vagyok népszerű, mégis adni szeretnék. Mégsem gubózok be, a sok elutasítás, visszautasítás ellenére sem. Ha csak pá.r embernek, de talán tudok adni, segíteni, továbblépni. Ahogy nekem is szükségem van formálódásra, alakulásra, csiszolódásra. Ami csak emberi szó által megy.
Ezért vállalom, hogy lekésem a vonatot, elnézek-elrontok dolgokat. Rosszul döntök. De pont ezért vagyok ember, hogy pont ezek ellenére... Nem tudok mindig erős lenni, a kudarcokba mindig egy kicsit belehalok. Naiv vagyok, pedig sokszor sok barátnak hitt embertől kaptam pofont.  Nem arról van szó, hogy erőt veszek magamon, hanem teszem a dolgom, egyik nap után a másikat. Utálok nyavajogni, de néha jó egy kicsit megállni. Visszanézni.
Megbocsátani. Szeretni. Továbbh lépni. És, ami a legnehezebb: tisztúázni... Mert igazán az a jó, ami egyértelmű.

Kalandtúra

Tündérvirágszál nagykorú lett, ígyhát elindult megkeresni a kastélyt, amiben lakni fog. Sajnos, ez nem volt ennyire egyszerű, mert a kastély sok kulccsal nyílik. Hiába van egy ajtaja, mégis, ha csak egy kulcs is hiányzik, kívül marad. Hosszú útra kellett mennie, hogy az összes kulcsot megszerezze. De mielótt elindult, az első próbatételt máris ki kellett állnia. A Jótündér azt mondta neki, hogy pakoljon ki mindent, ami a táskájában van. Sőt, a zsebeit is kiüríttette. Azt monndta, hogy végig segíteni fog neki az útonb, de amiket most magával hordoz, az mind hátráltatni fogják az út során. Majd ő megad neki mindent, amire szüksége van, de csak akkor tud segíteni, ha üres tarisznyával és zsebbel kel útra.
Maga az út talán nem lesz nagyon izgalmas. Hétköznapi helyzetekben kell bizonbyítania rátermettségét. Nem baj, ha nem érzi képesnek magát az útra. Majd út közben mindent meg fog érteni, tudni, tapasztalni. De előre tervezni nem tud. Ez talán a második próbatétel. Tudta, érezte, hogy a sok nehézség ellenére, eszköztelenül, az ismeretlenbe, de nagyon izgalmas út vár rá.
Találkozott az út során sok emberrel. A legtöbb nem értette meg őt. Találkozott gázszerelővel, akivel meg kellett, hogy értesse, hogy márpedig ezt a tűzhelyt fogja beszerelni, hiába használt és nem igazán jó állapotú, de másra nincs pénz. Találkozott munkatárssal, aivel szemben inkább hallgatott, mert nem volt kedve elmondani, miért szakadt a cipője és kopott a harisnyája. Találkozott a buszvezetővel, akivel szintén nem tudta megértetni, hogy azért nem vett jegyet, mert nem fogadott el az automata papírpénzt. Mások azért tudtak, mert rövidebb útra és nem teljesárú jegyet vettek, amit meg lehetett oldani fémpénzzel is. Ez volt a következő próbatétel, hogy rájött, az élet igazságtalan és az adok-kapoök nincs egymással egyensúlyban.
Aztén találkozott sok más tündérrel is. Némelyik csokit adott neki, másik türelmesen végighallgatta. Ugyanis újabb leckét kellett megtanuljon, hogy a segítséget is el kell tudni fogadni, és a segítség nem onnan jön, ahonnan várjuk. Meg kellett tanulnia dolgokról lemondani. Például lehet, hogy már nem fogja látni a tengert. Soha nem nyugodhat meg, mert mindig ügyelnie kell a pénz beosztására. De közben tud örülni a kis dolgoknak, azoknak, amiket eddig nem vezz észre. Például a harmatcseppben megcsillanó szivárványt.