Hétköznapi hős

Nem vagyok híve a nyomormarketingnek. Kifejezetten bosszant (bár tudom, hogy manapság ez az élet velejárója) bulvárlapok és ilyen- olyam műsorok nem a művészek, ismert emberek teljesítményéről, hanem magánéletéről szólnak. Ha tv-t nézek, szórakozni és nem szánakozni szeretnék. Az embert a színpadon nyújtott teljesítménye alapján fogom tisztelni, nem a magánélete (általában két emberre tartozó) részleteiről szeretnék csámcsogni.

Panaszkodni kell. Lehet. Van olyan helyzet, amikor jól esik, amikor könnyebb lesz tőle a lelkem. Amikor ki kell magam beszélni. De különbség van aközött, hogy egy barátnak mondom el a búmat- bajomat vagy csak úgy, energiavámpírként ráakaszkodok valakire, elvárva, hogy ő mondjon megoldàst a gondomra, érzelmi zsarolàs minden tárházát bevetve. Sajnos, amikor igazán bajban voltam, sok emberben- barátnak hittben is- csalódtam. Közömbösséget kaptam, vagy látszólag érdekődést, de valóban nem vették a fáradtságot, hogy végighallgassanak, megértsenek. Segítséget nem  vártam, de együttérzést igen. 

Akkor kezdtem komolyabban foglalkozni a kézművességgel, amikor megtudtam, hogy a lakásunk végrehajtás alá kerül. Az árverezést elkerültük... Azóta más szemmel nézem a világot. Szerencsére van pàr barátom, akikkel úgy tudunk beszèlhetni, hogy nem nyarvogunk- sajnálkozunk- szidunk valamit- valakit, hanem valamilyen rejtett módon energiákat mozgatunk meg. Tudjuk, milyen helyzetben van a másik, mégsem folyton erről beszélünk. Szavak nélkül érezzük a nehèzségeket meghaladó erőt.

Természetesen nem csak ez az egyút van. Aki keres, talál milliónyit. Jól esett megtapasztalni és erőt adott, amikor valamilyen akadályon túljutottam. Nem elblicceltem, nem túléltem vagy megúsztam, hanem megoldottam, sokszor a nehezebb utat választva. A kézművességben pont az a jó, hogy léttejön valami, ami egyedi. A kezem és a szívem által. Valahogy mindent bele tudok szőni az alkotásba, minden engem ért hatást, örömet, bánatot. 

 Közben megpillantom minden nap a harmatcseppben a szivàrványt.

Hídépítő

Gondolokodom, olvasgatok, elmélkedek...Írtam már arról, mit jelent földönkívülinek, baloldalinak, kézművesnek lenni. Arról is írtam, hogy mit jelent hátizsákkal élni, úgy, hogy soha nem vehetem le. Szeretnék most arról írni, hogy képzelem el ezt a világot, ha minden ideális lenne... No, nem általános igazságokat szeretnék elmondani, hanem a saját tapasztalataimat megosztani. 

Annyira szeretnék értelmes vitát folytatni tőlem eltérő véleményű emberekkel. Az értelmes vita híve vagyok, mert szerintem a világ attól sokszínű és érdekes, hogy különbözőek vagyunk, különböző véleményekkel. Szívesen meghallgatálak, hogy mit gondolsz az abortuszról. Hívő vagyok, az élet szent dolog. De tiltással nem az ésszerű gyerekvállalást érjük el, hanem az illegális abortuszok száma növekszik, megnyomorított, megbetegített, sajnos sokszor belehalt anyákkal és gyerekekkel. Volt már ilyen a történelemben. (Hasonló hozzászólásért egy keresztény portálról letiltottak.) Mi a véleményed a homoszexualitásról? Rendben van, hogy nem természetes, tiltja a Biblia, de vajon a monogám kapcsolatokra is ez vonatkozik? Nem születik gyerekük, de az így van sok hetero kapcsolatban is. Attól kevesebbet érnek? Vagy, túlzod, hogy a holokauszttal sokat foglalkoznak, szerinted a Gulag áldozataival többet kellene. De vajon helyes- e súlyozni a diktatúra áldozatait, attól függően, hogy a gyilkosságot milyen színű ruhában követték el? Helyes- e vitázni arról, hogy a nyilas vagy a kommunista diktatúra szedett- e több áldozatot. Nem kellene évtizedekkel a diktatúrák megdőlése után azzal foglalkozni, hogy most, nekünk, itt mi a feladatunk.

Jó lenne beszélgetni arról, hogy miért vagy jobboldali. Miért érzed azt, hogy az az eszme, szellemiség a sajátod? Jó lenne együtt gondolkodnunk. Kölcsönösen nyer- nyer hekyzetet teremtve, együtt gondolkodva, újraépíteni a társadalmunkat. Szükség lesz rá, mert ha azt folytatjuk, amit az előttünk élő generáció, megnyomorítjuk egymást és vesztesen jövünk ki a harcból. Jó lenne a lövészárkok helyett hidakat építeni. Benne vagy?

Kézművesnek lenni

Nagyon kedves hétvégi programom volt Szolnokon, ahol egy kézműves börzén vehettem részt. Tavaly ősszel voltam először, megfogott az egésznek a hangulata. Azon túl, hogy lehetett vásárolni szebbnél szebb portékákat, sőt, új technikákat kipróbálni, sok kedves beszélgetésben vehettem részt. Mindenki segítőkész volt, nyoma sem volt szakmai féltékenységnek. Az érdeklődést senki nem a konkurrencia felbukkanásának vèlte. Hiányzott. Rákérdeztem a szervező hölgyre, és azt mondta, hogy a nyáron őt ért tragédia miatt nem foglalkozott vele, de most, hogy ràkérdeztem, megszervezi és én leszek a díszvendég. Nagyon jól esett. Gondolkodom, hogy nem nagyképűség- e magam kézművesnek titulálni, mert annyi erővel író is lehetek, mert blogot és mesét is írok, pár közülük nyomtatásban is megjelent. Számomra mindezek az önkifejezés eszközei. Szeretnék adni valamit magamból, amit csak én adhatok. A másik embernek meg talán pont így van rá szüksége, ahogy én tudom adni. Szerettem volna közönség elé lépni a munkáimmal, ezért is hoztam létre a facebook- on külön oldalt a kézműves alkotásaimnak, ezért osztom meg az írásaimat is. Jó lenne komolyabban is foglalkozni vele, de ahhoz olyan ötlet kellene, amit még senki nem csinált. Rajta vagyok, nyitott szemmel járok. De másolni nem szeretnék. Úgy sem érdemes csinálni, ha nem vagyok benne az egyik legjobb. Nem kènyszerpályának kell lennie, hanem örömforrásnak. Talán a művèszet az egyik eszköz, hogy kapcsolatba lépjünk a transzcendenssel. Ha nem szívből végzem, bevételi forrás lehet ugyan, de pont a lényeg fog hiányozni belőle. Talán az is lehet az én utam, hogy valakinek segítek, a háttérben. Nem hagyom kihúnyni a szikrát magamban.

Baloldalinak lenni

Az előző bejegyzésemre kapott visszajelzések alapján, tovàbbgondolva , pár dolog jutott eszembe. Vagyunk egy páran, akiknek fontos a civil munka. Hiába, a társaságunkban nem vagyunk hangadók, nincs központi szerepünk, mégis szeretnénk tenni a közösségünk érdekében. Emiatt sokszor el is szomorodtam. Ugyanis többször szerettem volna csatlakozni, belépni, segíteni, tapasztalataimat, rátermettségemet felajánlani, de sokszor csalódtam... Természetesen név nélkül... Közösséget, hasonlóan gondolkodókat, feladatokat, közös célelokat kerestem, ehelyett találtam szabályzatokat, bizottságokat, fiatal és idősebb karrieristákat, akik számára a mozgalon- bármi legyen is az- inkább eszköz, mint cél. Tudom, sokszor leírtam, most nem abba az irányba megy a világ, amit én ideálisnak gondolok. Talán én is màshol tartanék, ha törtető módon, saját boldogulásomat keresve szeretnék érvènyesülni. De nem ezt teszem. Talán többen azt hiszik, hogy gyenge vagyok, pedig nem. Nem arról van szó, hogy nem tudnék, hanem nem szeretnèk használni, kihasznàlni egy érdekvédelmi vagy civil szervezetet sem arra, hogy az ott szerzett kapcsolati tőkét vagy bármi mást a saját cèljaimra fordítsam. Azt szeretném, ha a múltbeli örőkséget komolyan vève, de folyamatosan a jövöbe nézve, de a  jelen céljait komolyan vève tudnànk egy èlhetőbb világot teremteni. Nagyban gondolkodva, de helyben cselekedve. Egyre inkább úgy érzem, hogy ennek az az első lépése, hogy helyben, ahol lakunk, dolgozunk, próbálunk a sajàt eszközünkkel szebb, élhetőbb világot teremteni. Mert szerintem az emberi élet sokkal több annál, hogy felkelünk, tesszük a dolgunkat és lefekszünk. Jó érzés nyomot hagyni az emberekben. Nem divat a mai világban szerénynek lenni, de hiszem, hogy előbb - utóbb kiderül, hogy mi a valódi tartalom. Hogy magunkat és másokat is becsülve próbálunk együttműködni. Világos célokkal és tervekkel, egymást egyenrangú félnek tekintve.

Érdemes

Olyan Európát, olyan világot kell teremtenünk, ahol nemcsak megszületni és meghalni lehet, hanem élni is érdemes. Ha ezt az esélyt elmulasztjuk, soha nem bocsáthatjuk meg magunknak, és nem lesz, aki megbocsáthat nekünk.”- ez az idézet Horn Gyulától származik. Napok óta gondolkozom rajta és futa a hideg a hátamon. Ugyanus valóban olyan országban szeretnék èlni, ahol nem alternatíva, hogy, ha boldogulni szeretnék, külföldre kell menni. Olyan országban szeretnék élni, ahol senki nem vonja kétségbe, hogy az alapvető emberi jogok mindenkit megilletnek. A tanulàshoz, a munkához mindenkinek joga van. A tudást, tehetséget elismerik és támogatják. Ahol van lehetőség a fejlődésre, a felemeljedésre. Ahol mindenki végzi, ami a kötelessége, de biztosítva van a szociális háló a bajbajutottak számára. Ahol nem bűn a periférián èlni, hanem egy szerencsétlen adottság, és, ha valaki ki akar törni, akkor van út a számára. Baloldali és keresztény  emberként egyaránr fontos számomra az innováció, a tudomány és a technika vívmányainak széles körű megismertetése, gyakorlatba való átültetése. Fontos, hogy megismerjük mindazt, ami a javunkat szolgálja. Egyben fontosak számomra a hagyományos értèkek, a munka vecsülete, egymás megbecsülése, tisztesség, szolidaritás. Ezek most men divatos dolgok, mint ahofy a valoldal sem divatos. Sajnos az én generációm is úgy szocializálódott, hogy a másikra figyelni nem érték, hogy a magam boldogulása az egyedüli cél, lényegtelen, hogy milyen áron. Ahol az ügyeskedés, csalás- lopás megengedett. Ahol a gyengeség jele, ha valaki nem áll be a sorba. Nagyon sajnálom, hogy a fyerekeket is hamarbb tanítják meg versenyezni, mint együttműködni egy közös cél érdekében. 
Ezt azèrt is sajnálom, mert úgy érzem, hogy a baloldali értékek adják a társadalmunk alapját. Ha ennek hátat fordítunk, akkor egyrészt elherdáljuk azt az örökségünk, amit ránk hagytak szociáldemokrata elődein, vérrel- verejtékkel kiharcolva. Másrészt utat engedünk mindenféle szélsőségnek. Valakinek korlátlan hatalmat adva, sokakat megfèlemlítve. Számomra érték a gondolkodó ember. Akit nem lehet populista szöveggel az orránál fogva vezetni, sem üres ígéretekkel beetetve, az érzékenységére hatva befolyásolni. Ezért is aggódom. Igen, részben, sajnos Magyarországon az egyetlen igazán baloldali pártért. Mert tudom, hogy a tagság nem egyenlő a párt vezetésével. De aggódom az emberekért is, akiket megtévesztett a jekenleg regnáló hatalom. A gondolkodás helyett, kihasználva válságos emberi sorsokat, megoldás helyett gyűlöletet szít, bűnbakot kiált. Sajnálom, mert a hatalom nem gondoskodik. Megrágja utána kiköpi. A jelenlegi hatalom fél, veszélyt lát a hondolkodó emberben. 
Féltem az örökségünket és a jövőnket. Büszke szociáldemokrata vagyok.